Ugrás a tartalomra

TERVEZÉS EREDMÉNYE?

A kacslábú rákok ragasztója

Zoológusok már régóta felfigyeltek rá, hogy a kacslábú rákok milyen erősen tapadnak sziklákhoz, mólókhoz és hajótestekhez. Ragasztóanyaguk sokkal erősebb, mint a szintetikus ragasztók. De hogy hogyan képesek tapadni vizes felületekhez, az csak nemrégiben derült ki.

Gondolkodj el ezen: A kutatók megfigyelték, hogy a kacslábú rákok szabadon úszó lárvája különböző felületek közül válogat, mielőtt végleg lehorgonyozna. Úgy tűnik, miután megtalálta az alkalmas felületet, kétféle váladékot választ ki. Az első egy lipid, egy olajos anyag, amely taszítja a vizet a kiválasztott felületen. Ez az alapozóréteg alkalmassá teszi a felületet a második anyag felvitelére. A második anyag pedig egy fehérje, amelyet foszfoproteinnek neveznek.

Ez a két anyag együtt egy olyan erősen tapadó plakkot képez, amely még a baktériumok támadásának is ellenáll. Az erős és tartós tapadás azért fontos, mert a rák az élete hátralevő részét ide lehorgonyozva fogja eltölteni.

Kacslábú rákok; kinagyítva a rák ragasztószálai láthatók

A kacslábú rákok ragasztókészítése sokkal összetettebb folyamat, mint azt előzőleg a tudósok gondolták. A kutatócsoport egyik tagja ezt mondta: „Hihetetlen, milyen elmés, természetes megoldás arra a problémára, hogy hogyan lehet egy felületről kiszorítani a vizet.” Ez a felfedezés segíthet a kutatóknak a víz alatt használható ragasztók fejlesztésében. Ezenkívül hozzájárulhat ahhoz, hogy természetes alapú ragasztókat állítsanak elő elektronikai eszközökhöz és orvosi implantátumokhoz.

Mit gondolsz? A kacslábú rákok ragasztója evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?