Ugrás a tartalomra

Mire használták az ókorban a pecséteket?

A pecsétnyomók, más néven pecsétek, kicsi, vésett eszközök voltak, melyekkel rendszerint agyag- vagy viaszlenyomatot készítettek. Különféle alakúak voltak, például kúp, négyszög, henger, és voltak olyanok is, amelyek állatfejet ábrázoltak. A pecsétlenyomat bizonyította, hogy valami valakinek a tulajdona, illetve hogy valami hiteles. Emellett a pecsétekkel lezárhattak tarsolyokat vagy bejáratokat, például egy ajtót vagy egy sír bejáratát.

Hengeres pecsétnyomó a vadászó perzsa uralkodóval, Nagy Dáriusszal, és annak lenyomata egy agyaglapon

A pecséteket többféle anyagból készítették, köztük csontból, mészkőből, fémből, féldrágakőből vagy fából. A pecséten rendszerint szerepelt a tulajdonos neve, rangja és apjának a neve.

Hogy hitelesítsenek egy dokumentumot, a pecsétet a tulajdonosa a dokumentumra helyezett agyagba, viaszba vagy valamilyen más puha anyagba nyomta (Jób 38:14). Miután a lenyomat megkeményedett, remélhetőleg megakadályozta, hogy a dokumentum illetéktelenek kezébe kerüljön.

A pecsét hatalmat is jelképezhetett

Ha valaki átadta a pecsétjét egy személynek, az azt jelentette, hogy hatalmat ruház rá. Ezt tette például az egyiptomi fáraó Jákob patriarcha fiával, a héber férfival, Józseffel. József rabszolga volt Egyiptomban, és idővel igazságtalanul börtönbe került. A fáraó azonban később szabadon engedte, és a legfőbb miniszterévé tette. A Biblia erről így számol be: „a fáraó levette a pecsétgyűrűjét a kezéről, és József kezére tette” (1Mózes 41:42). A pecsétgyűrű átadásával a fáraó hivatalosan felhatalmazta Józsefet, hogy ellássa a rá bízott feladatokat.

Az ókori Izrael egyik királynéja, Jezabel a férje pecsétjét használta fel, hogy megölessen egy férfit, Nábótot. Aháb király nevében levelet írt néhány vénnek, és arra kérte őket, hogy hamisan vádolják meg Nábótot azzal, hogy átkozta Istent. A leveleket lepecsételte a király pecsétjével, és elérte a gonosz célját (1Királyok 21:5–14).

A perzsa Ahasvérus király a pecsétgyűrűjével hitelesítette a rendeleteit (Eszter 3:10, 12).

A Biblia egyik írója, Nehémiás arról számolt be, hogy a fejedelmek, léviták és papok a pecsétjükkel hagytak jóvá egy írásos megállapodást (Nehémiás 1:1; 9:38).

A Biblia két olyan alkalmat említ meg, amikor a pecsétet bejáratok lezárására használták. Az egyik ilyen Dániel prófétával kapcsolatos. Bevetették az oroszlánok vermébe, „majd hoztak egy követ, és a verem nyílására tették”. Azután a Média és Perzsia felett uralkodó Dáriusz király „lepecsételte a saját és a főrangú embereinek pecsétgyűrűjével, hogy semmit se lehessen változtatni Dániel ügyében” (Dániel 6:17).

A másik, amikor Jézus Krisztus testét sírba helyezték. Az ellenségei „biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ”, mellyel a sír bejárata volt eltorlaszolva (Máté 27:66). Ha a római hatóságok pecsételték le a sírt, akkor az „egy agyag- vagy viaszpecsét volt, melyet a kő és a bejárat közti résbe nyomtak”, írja a Máté evangéliumához készített szövegmagyarázatában David L. Turner.

A pecsétek sok mindent feltárhatnak a múltról, ezért a régészek és a történészek szívesen tanulmányozzák őket. A pecséttan, melyet szigillográfiának neveznek, valójában a tudomány egyik fontos területe.