Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Jehova Tanúi

magyar

Meg kell tartaniuk a keresztényeknek a sabbatot?

Meg kell tartaniuk a keresztényeknek a sabbatot?

A Biblia válasza

A keresztényeknek nem kell megtartaniuk a hetenkénti sabbatot. Rájuk Krisztus törvénye vonatkozik, mely nem írja elő a sabbat megtartását (Galácia 6:2; Kolosszé 2:16, 17). Miért lehetünk biztosak ebben? Először nézzünk utána a sabbat eredetének.

Mi a sabbat?

A „sabbat” egy héber szóból ered, mely azt jelenti, hogy ’megnyugszik, abbahagy valamit’. A Biblia először az ókori izraelitáknak adott parancsok között említi (2Mózes 16:23). A tízparancsolatból a negyedik parancs így szól: „Emlékezzél meg a sabbatnapról, hogy megszenteld azt. Hat napon át végezz szolgálatot, és végezd el minden munkádat. De a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek sabbatja. Ne végezz semmi munkát” (2Mózes 20:8–10). A sabbat péntek naplementétől szombat naplementéig tartott. Ez idő alatt az izraeliták nem utazhattak el sehová, nem gyújthattak tüzet, nem gyűjthettek fát, és nem cipelhettek terheket (2Mózes 16:29; 35:3; 4Mózes 15:32–36; Jeremiás 17:21). Ennek a törvénynek a megszegése halálbüntetéssel járt (2Mózes 31:15).

A zsidó naptárban más napokat is neveztek sabbatnak, valamint a 7. és az 50. évet is. A sabbatévben az izraelitáknak műveletlenül kellett hagyniuk a földet, és nem kényszeríthették arra a társaikat, hogy kifizessék az adósságaikat (3Mózes 16:29–31; 23:6, 7, 32; 25:4, 11–14; 5Mózes 15:1–3).

Jézus áldozata érvénytelenné tette a sabbatról szóló törvényt

Miért nem vonatkozik a sabbat törvénye a keresztényekre?

A sabbat törvénye csak azokra vonatkozott, akiknek a mózesi törvény többi részét is meg kellett tartaniuk (5Mózes 5:2, 3; Ezékiel 20:10–12). Isten sosem kérte másoktól, hogy tartsák meg a sabbatot. Továbbá Jézus Krisztus áldozata révén még a zsidók is fel lettek oldva a mózesi törvény alól, melybe beletartozott a tízparancsolat is (Róma 7:6, 7; 10:4; Galácia 3:24, 25; Efézus 2:15). A keresztények nem ragaszkodnak ehhez a törvényhez, hanem a szeretet magasabb rendű törvényét követik (Róma 13:9, 10; Héberek 8:13).

Tévhitek a sabbatról

Tévhit: Isten vezette be a sabbatot, amikor megpihent a hetedik napon.

Tény: A Biblia ezt írja: „Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon nyugodott meg minden munkájától, amit Isten a teremtés céljából végzett” (1Mózes 2:3). Ez a vers nem egy embereknek szóló parancsot tartalmaz, hanem arról ír, hogy mit tett Isten a hetedik teremtési napon. A Bibliában nem olvasunk arról, hogy Mózes napjai előtt bárki megtartotta volna a sabbatot.

Tévhit: Az izraelitáknak már a mózesi törvény előtt is meg kellett tartaniuk a sabbatot.

Tény: Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Jehova, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hórebnél”, a Sínai-hegy körüli vidéken. Ez a szövetség magában foglalta a sabbat törvényét is (5Mózes 5:2, 12). Úgy tűnik, hogy az izraelitáknak új volt ez a törvény. Ha már akkor is vonatkozott volna rájuk, amikor Egyiptomban voltak, miért emlékeztette volna őket a kiszabadulásukra? (5Mózes 5:15). Miért kellett elmondani nekik, hogy ne szedjenek mannát a hetedik napon? (2Mózes 16:25–30). És vajon miért nem tudták, hogy mit tegyenek, amikor először fordult elő, hogy valaki megszegte a sabbat törvényét? (4Mózes 15:32–36).

Tévhit: A sabbat örök érvényű szövetség, ezért ma is kötelező megtartani.

Tény: Egyes bibliafordítások szerint Isten „örök szövetségül” adta a sabbatot (2Mózes 31:16, Károli-fordítás). Azonban az „örök” szó héber megfelelője utalhat egy meghatározatlan időszakra is, amely nem feltétlenül tart örökké. Például a Biblia ugyanezt a kifejezést használja, amikor Izrael papságáról ír, melyet Isten 2000 évvel ezelőtt megszüntetett (2Mózes 40:15; Héberek 7:11, 12).

Tévhit: A keresztényeknek meg kell tartaniuk a sabbatot, mert Jézus is így tett.

Tény: Jézus azért tartotta meg a sabbatot, mert zsidóként a születésénél fogva erre kötelezte a mózesi törvény (Galácia 4:4). A halála után a törvényszövetség – beleértve a sabbatot is – megszűnt (Kolosszé 2:13, 14).

Tévhit: Pál apostol keresztényként is megtartotta a sabbatot.

Tény: Pál elment sabbatonként a zsinagógába, de nem azért, hogy a zsidókkal együtt megtartsa ezt az ünnepet (Cselekedetek 13:14; 17:1–3; 18:4). Azért tett így, hogy prédikálja a jó hírt, mivel abban az időben szokás volt, hogy olykor vendégszónok tartott előadást az imádatra összegyűlteknek (Cselekedetek 13:15, 32). Mindennap beszélt a jó hírről, nem csak sabbaton (Cselekedetek 17:17).

Tévhit: A keresztények vasárnap tartják a sabbatot.

Tény: A Bibliában nincs olyan parancs, mely arra kötelezné a keresztényeket, hogy a vasárnapot pihenésre és imádatra szánják. Kezdetben a keresztényeknek a vasárnap ugyanolyan munkanap volt, mint a többi. „A negyedik századtól a vasárnap kezdett olyan nappá válni, mint a sabbat, amikor Konstantin [a pogány római császár] bevezette, hogy vasárnap nem szabad bizonyos típusú munkákat végezni” (The International Standard Bible Encyclopedia). *

De mit mondjunk azokról a bibliaversekről, melyek alapján úgy tűnik, hogy a vasárnap különleges nap volt? Azt olvassuk, hogy Pál apostol „a hét első napján”, vasárnap vett részt egy étkezésen a hittársaival, de ez csak azért volt így, mert másnap tovább kellett utaznia (Cselekedetek 20:7). Néhány gyülekezet pedig azt az ösztönzést kapta, hogy a „hét első napján” tegyenek félre pénzt másoknak szánt segélyre, de ez csak egy gyakorlatias tanács volt, hogy jól osszák be a pénzüket. A gyűjtött pénzt otthon tartották, nem vitték magukkal az összejöveteli helyre (1Korintusz 16:1, 2).

Tévhit: Nem helyes kinevezni a hét egyik napját a pihenésre és az imádatra.

Tény: A Biblia szerint minden keresztény eldöntheti, hogy így tesz-e, vagy sem (Róma 14:5).

^ 21. bek. Lásd még: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 13. kötet, 608. oldal.