A Biblia válasza

A bibliai időkben a böjt elfogadható volt Isten szemében, amennyiben azt helyes indítékból tették. Ha viszont helytelen indítékból böjtölt valaki, akkor Isten nemtetszését vonta magára. A Biblia nem ad parancsot a ma élő embereknek a böjtre, de nem is tiltja.

Mikor böjtöltek a bibliai időkben?

  • Amikor segítséget vagy útmutatást kértek Istentől. A Jeruzsálembe induló emberek azért böjtöltek, hogy kifejezzék, mennyire őszintén kérik Isten segítségét (Ezsdrás 8:21–23). Pál és Barnabás olykor böjtöltek, mielőtt véneket neveztek ki a gyülekezetekben (Cselekedetek 14:23).

  • Amikor Isten szándékára akartak összpontosítani. Jézus a keresztelkedése után 40 napig böjtölt, hogy Isten akaratára összpontosítva felkészüljön a szolgálatára (Lukács 4:1, 2).

  • Amikor a bűneik miatti megbánásukat akarták kimutatni. Jóel prófétán keresztül Isten erre szólította fel a hűtlen izraelitákat: „térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel, böjtöléssel, sírással és jajgatással” (Jóel 2:12–15).

  • Amikor megtartották az engesztelés napját. Az Izrael nemzetének adott törvényében Isten azt parancsolta a zsidóknak, hogy böjtöljenek az évente megtartott engesztelés napján (3Mózes 16:29–31). * A böjt ilyenkor helyénvaló volt, mivel arra emlékeztette őket, hogy tökéletlenek, és szükségük van Isten megbocsátására.

Milyen helytelen indítékból böjtölhet valaki?

  • Fel akarja hívni magára a figyelmet. Jézus azt tanította, hogy a vallásos böjt nem tartozik másokra, csakis az egyénre és Istenre (Máté 6:16–18).

  • Igazságosnak akarja feltüntetni magát. A böjt nem tesz senkit sem magasabb rendűvé erkölcsileg vagy szellemileg (Lukács 18:9–14).

  • Ezzel próbálja ellensúlyozni, hogy szándékosan bűnt gyakorol (Ézsaiás 58:3, 4). Isten csak olyan személy böjtjét fogadta el, aki engedelmeskedett neki, és őszintén megbánta a bűneit.

  • Csupán vallásos szertartásként végzi (Ézsaiás 58:5–7). Isten nem leli ebben örömét, mint ahogy egy szülő sem örül annak, ha a gyermeke nem szívből szereti, csak kötelességből.

Kell-e böjtölniük a keresztényeknek?

Nem. Isten elvárta az izraelitáktól, hogy böjtöljenek az engesztelés napján, de megszüntette ezt az ünnepet, miután Jézus egyszer s mindenkorra engesztelést szerzett a bűnbánó személyek vétkeiért (Héberek 9:24–26; 1Péter 3:18). A keresztények nincsenek a mózesi törvény hatálya alatt, amely alapján meg kellene tartaniuk az engesztelés napját (Róma 10:4; Kolosszé 2:13, 14). Ennélfogva maguk dönthetik el, hogy böjtölnek-e, vagy sem (Róma 14:1–4).

A keresztények felismerik, hogy az imádatuk nem a böjt köré épül. A Biblia sehol nem beszél úgy a böjtről, mint ami vidám tevékenység lenne, ellenben az igaz keresztények örömmel imádják Istent. Így „a boldog Isten”, Jehova tulajdonságát tükrözik vissza (1Timóteusz 1:11; Prédikátor 3:12, 13; Galácia 5:22).

Tévhitek azzal kapcsolatban, hogy mit ír a Biblia a böjtről

Tévhit: Pál apostol a böjtöt javasolta a keresztény házaspároknak (1Korintusz 7:5, Károli-fordítás).

Tény: A legrégebbi bibliai kéziratokban nem történik utalás a böjtre az 1Korintusz 7:5-ben. * Nyilvánvalóan a Szentírás másolói írták bele a böjtöt, és nemcsak ebbe az írásszövegbe, hanem még a Máté 17:21-be, a Márk 9:29-be és a Cselekedetek 10:30-ba is. A legtöbb modern bibliafordítás kihagyja ezt a helytelen utalást a böjtre.

Tévhit: A keresztényeknek böjttel kell megemlékezniük arról, hogy Jézus 40 napig böjtölt a pusztában a keresztelkedése után.

Tény: Jézus soha nem adott parancsot ilyen böjtre, és a Bibliában sehol nincs arra utalás, hogy az első században élt keresztények ezt tették volna. *

Tévhit: A keresztényeknek böjtölniük kell, amikor megemlékeznek Jézus haláláról.

Tény: Jézus nem parancsolta a tanítványainak, hogy böjttel emlékezzenek meg a haláláról (Lukács 22:14–18). Ugyan beszélt arról, hogy a tanítványai böjtölni fognak a halálakor, de ezt nem parancsként mondta, csupán kijelentette, mi fog történni (Máté 9:15). A Biblia arra utasítja a keresztényeket, hogy ha éhesek, egyenek otthon, mielőtt megemlékeznek Jézus haláláról (1Korintusz 11:33, 34).

^ 8. bek. Isten ezt parancsolta az izraelitáknak: „legyetek önmegtartóztatók”, más szavakkal: „sanyargassátok meg magatokat” az engesztelés napján (3Mózes 16:29, 31; Károli-fordítás). Vélhetően e kifejezés alatt a böjtöt értették (Ézsaiás 58:3). A Contemporary English Version ezért fordítja így az eredeti írásszöveget: „Ne egyetek, hanem bánkódjatok a bűneitek miatt”.

^ 19. bek. Lásd: Bruce Metzger: A Textual Commentary on the Greek New Testament (3. kiadás, 554. oldal).

^ 21. bek. A New Catholic Encyclopedia a 40 napos nagyböjt történetéről a következőket írja: „Az első három században a húsvéti előkészület részeként végzett böjt nem tartott tovább egy hétnél, általában egy-két napra korlátozták . . . A 40 napos böjtről első ízben a niceai zsinat (325) ötödik kánonja tesz említést, de néhány tudós kétségbe vonja, hogy ott a nagyböjtről van-e szó” (2. kiadás, 8. kötet, 468. oldal).