Ugrás a tartalomra

BIBLIAVERSEK MAGYARÁZATA

Róma 10:13: „aki segítségül hívja az Úr nevét”

„Mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül” (Róma 10:13, Új világ fordítás).

„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róma 10:13, Katolikus fordítás).

A Róma 10:13 jelentése

Isten nem részrehajló, származásától és társadalmi helyzetétől függetlenül minden embernek megadja a lehetőséget, hogy megmeneküljön, és örök életet kapjon. Ehhez azonban segítségül kell hívni Jehova nevét. Ez a név a mindenható Isten neve (Zsoltárok 83:18). *

Segítségül hívni Jehova nevét többet jelent annál, mint hogy ismerjük ezt a nevet, és használjuk az imádat során (Zsoltárok 116:12–14). Azt is magában foglalja, hogy bízunk Istenben, és tőle várunk segítséget (Zsoltárok 20:7; 99:6).

Jézus Krisztus fontosnak tartotta Isten nevét. A mintaimát ezekkel a szavakkal kezdte: „Égi Atyánk, legyen megszentelve a neved” (Máté 6:9). Azt is elmondta, hogy ha szeretnénk örök életet nyerni, akkor meg kell ismernünk és meg kell szeretnünk azt a személyt, aki ezt a nevet viseli, és engedelmeskednünk kell neki (János 17:3, 6, 26).

Miért mondhatjuk, hogy a Róma 10:13-ban az „Úr” szó, melyet például a Katolikus fordítás is használ, Jehovára utal? Mert a vers idéz a Jóel 2:32-ből, amelyben Isten neve, nem pedig az „Úr” szó szerepel az eredeti héber szövegben. *

A Róma 10:13 szövegkörnyezete

A rómaiaknak írt levél 10. fejezetében a Biblia rámutat, hogy egy személy csak úgy lehet jó kapcsolatban Istennel, ha hisz Jézus Krisztusban (Róma 10:9). Ezt az érvelést számos Ószövetségből vett idézettel támasztja alá. Egy személy azzal bizonyítja, hogy van hite, hogy „megvallja” azt. Ez magában foglalja, hogy beszél másoknak a megmentés jó híréről, hogy ők is hinni tudjanak, és így örök életet kapjanak (Róma 10:10, 14, 15, 17).

Olvasd el A rómaiaknak írt levél 10. fejezetét, és nézd meg a hozzá tartozó lábjegyzeteket és keresztutalásokat.

^ 3. bek. Isten neve mintegy 7000-szer fordul elő az ókori bibliai kéziratokban. Héberül Isten nevét a tetragramként ismert négy betű jelöli. Ezt a nevet magyarul általában Jehovának fordítják, de némely tudós a Jahve formát részesíti előnyben.

^ 6. bek. Valószínű, hogy a keresztény bibliaírók használták Isten nevét, amikor olyan szövegrészt idéztek az Ószövetségből, amely tartalmazza a nevét. Egy bibliai szótár megjegyzi: „Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az Újszövetséget megírták, a tetragram, vagyis Isten neve, a Jahve név szerepelt az Ószövetségből vett idézetek némelyikében, de az is lehet, hogy az összesben” (The Anchor Bible Dictionary, 6. kötet, 392. o.) Lásd még a Szentírás – Új világ fordítás A5-ös függelékét, melynek címe: „Isten neve a Keresztény görög iratokban”.