Nehémiás 4:1-23

  • A munka az ellenállás ellenére is előrehalad (1–14.)

  • A munkások felfegyverkezve folytatják az építkezést (15–23.)

4  Amint Szanballat+ meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, dühös lett, nagyon megharagudott, és gúnyolta a zsidókat.  Testvéreinek és Szamária hadseregének jelenlétében ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Azt hiszik, hogy a maguk erejéből sikerülni fog nekik? Talán áldozatokat fognak felajánlani? Vajon egy nap alatt elkészülnek? Életre keltik a tűztől megfeketedett köveket a romhalmazból+?”  Az ammonita+ Tóbiás+, aki mellette állt, ezt mondta: „Ha csak egy róka mászna fel arra, amit építenek, az is ledöntené kőfalukat.”  Halld meg, ó, Istenünk, hogy megvetően bánnak velünk!+ Szálljon vissza rájuk gyalázkodásuk,+ ejtsék őket zsákmányul, és kerüljenek fogságba egy idegen földön.  Ne hunyj szemet vétkük felett, és ne töröld el bűnüket,+ mivel sértegették az építőket.  Folytattuk a fal újjáépítését, elkészültünk vele fele magasságig, és az egész fal összeért. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.  Amint Szanballat, Tóbiás,+ az arabok,+ az ammoniták és az asdódiak+ meghallották, hogy Jeruzsálem falainak kijavítása előrehalad, és hogy betömik a réseket, nagyon dühösek lettek.  Összeesküvést szőttek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zűrzavart okoznak a városban.  Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk, hogy éjjel-nappal védelmezzenek minket. 10  De Júda népe ezt mondta: „Fogytán a munkások* ereje, a rom pedig sok. Sosem fogunk végezni a fal építésével.” 11  Ellenségeink pedig ezt mondogatták: „Mielőtt megtudnák vagy észrevennék, ott termünk közöttük, megöljük őket, és leállítjuk a munkát.” 12  Amikor csak bejöttek a közelükben élő zsidók, újra meg újra* ezt mondták nekünk: „Mindenfelől meg fognak támadni minket.” 13  Ezért embereket állítottam a fal mögötti terület legalsó, nyílt részeire; családonként állítottam őket oda, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal. 14  Mikor láttam, mennyire félnek, azon nyomban így szóltam az előkelőkhöz+, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük!+ Gondoljatok Jehovára, aki nagy és csodálatot keltő+! Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” 15  Miután az ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk, mire készülnek, és hogy az igaz Isten meghiúsította tervüket, mindannyian visszatértünk a falhoz dolgozni. 16  Attól a naptól fogva embereim fele dolgozott+, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt. A fejedelmek+ pedig támogatták* Júda egész népét, 17  akik a falat építették. Azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel dolgoztak, a másikban pedig a fegyvert* tartották. 18  Mindegyik építőnek kard volt a derekára erősítve, miközben épített, és mellettem állt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia+. 19  Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Sok a munka, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze. 20  Amikor halljátok a kürt szavát, gyűljetek oda, ahol mi vagyunk. Istenünk fog harcolni értünk.+ 21  Így hát tovább dolgoztunk, míg az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig. 22  Akkor ezt mondtam a népnek: „A férfiak és szolgáik töltsék az éjszakát Jeruzsálemben. Éjjel őrködnek majd felettünk, nappal pedig dolgoznak.” 23  Ezért sem én, sem testvéreim, sem szolgáim+, sem az őrök, akik követtek, nem vetettük le a ruháinkat, és mindegyikünk jobb kezében tartotta a fegyverét.

Lábjegyzetek

Vagy: „teherhordók”.
Szó szerint: „tízszer”.
Szó szerint: „mögöttük voltak”.
Vagy: „hajítófegyvert”.