Nehémiás 13:1-31

  • Nehémiás más reformokat is bevezet (1–31.)

    • Meg kell adni a tizedet (10–13.)

    • Nem szabad megszentségteleníteni a sabbatot (15–22.)

    • Nem szabad házasságot kötni más nemzetiségűekkel (23–28.)

13  Azon a napon felolvastak Mózes könyvéből a nép füle hallatára,+ és megtalálták benne leírva, hogy az ammoniták és a moábiták+ soha nem jöhetnek az igaz Isten gyülekezetébe,+  mert nem mentek az izraeliták elé kenyérrel és vízzel, hanem felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket+. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította.+  Amint hallották a törvényt, kezdték elkülöníteni az idegen* származásúakat Izraeltől+.  Ezt megelőzően Eliásib+, Tóbiás+ egyik rokona volt az Istenünk házának* raktárhelyiségeire*+ felügyelő pap.  Egy nagy raktárhelyiséget* biztosított Tóbiásnak, ahová korábban a gabonaáldozatot, a tömjént, a felszerelési tárgyakat és a gabona, az újbor meg az olaj+ tizedrészét rakták – amelyekre a léviták+, az énekesek és a kapuőrök jogosultak –, valamint a papoknak hozott adományt+.  Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, hisz Artaxerxésznek+, Babilon királyának 32. évében+ mentem oda a királyhoz, és valamivel később kértem engedélyt a királytól az eltávozásra.  Majd Jeruzsálembe érkeztem, és észrevettem, milyen borzalmas dolgot tett Eliásib+, hogy raktárhelyiséget biztosított Tóbiásnak+ az igaz Isten házának udvarában.  Ez nekem nagyon nem tetszett, ezért kihajítottam a raktárhelyiségből* Tóbiás házának minden berendezését.  Majd utasítást adtam, és megtisztították a raktárhelyiségeket*, és visszavittem oda az igaz Isten házának felszerelési tárgyait+ a gabonaáldozattal és a tömjénnel együtt+. 10  Azt is megtudtam, hogy a léviták nem kapták meg+ a nekik járó részt,+ így a munkát végző léviták és énekesek szétszéledtek, ki-ki a maga mezejére.+ 11  Leszidtam hát a helytartókat+, ezt mondva: „Miért lett elhanyagolva az igaz Isten háza?!”+ Majd egybegyűjtöttem és visszaállítottam a lévitákat a helyükre. 12  És egész Júda behozta a gabona, az újbor és az olaj tizedrészét+ a raktárhelyiségekbe.+ 13  Majd Selémiát, a papot, Cádókot, a másolót* és a léviták közül való Pedáját kineveztem a raktárhelyiségek fölé, és Hanán, Mattánia fiának, Zakkurnak a fia volt a segítségükre, mert ők megbízhatónak bizonyultak. Az ő feladatuk volt, hogy kiosszák a testvéreik részét. 14  Ezért ne feledkezz meg rólam,+ Istenem, és ne töröld ki emlékezetedből, hogy mi mindent tettem Istenem házáért és az ott végzett szolgálatért* odaadó szeretettel.+ 15  Azokban a napokban láttam, hogy Júdában szőlőt taposnak sabbaton+, és gabonahalmokat hoznak be, szamarakra rakják azokat, és bort, szőlőt, fügét meg mindenféle terhet hoznak be Jeruzsálembe sabbatnapon+. Így hát figyelmeztettem őket, hogy ne áruljanak élelmet azon a napon*. 16  A tírusziak pedig, akik a városban laktak, halat meg mindenféle árut hoztak be, és sabbaton árulták azt Júda népének Jeruzsálemben.+ 17  Ezért leszidtam Júda előkelőit, és így szóltam hozzájuk: „Micsoda gonoszság ez, amit műveltek, hogy még a sabbat törvényét is megszegitek?! 18  Hát nem így cselekedtek-e ősapáitok, ami miatt Istenünk ránk meg erre a városra hozta mindezt a bajt? Most pedig még inkább Izraelre haragítjátok őt azzal, hogy megszegitek a sabbat törvényét+!” 19  Ezért mihelyt árnyék vetült Jeruzsálem kapuira sabbat előtt, elrendeltem, hogy zárják be az ajtókat. Azt is meghagytam, hogy ne nyissák ki azokat, míg a sabbat véget nem ér. Néhány szolgámat pedig a kapukba állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be sabbatnapon. 20  Így hát a kereskedők és az árusok, akik mindenfélét árultak, egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát. 21  Ekkor figyelmeztettem őket, és így szóltam hozzájuk: „Miért töltitek az éjszakát a fal előtt? Ha még egyszer ezt teszitek, erőszakhoz fogok folyamodni!” Attól fogva nem jöttek sabbaton. 22  Azután megmondtam a lévitáknak, hogy rendszeresen tisztítsák meg magukat, és jöjjenek be, és őrizzék a kapukat, hogy szent maradjon a sabbatnap+. Erről se feledkezz meg, Istenem, áldj meg, és szánj meg engem szereteted* bőségében!+ 23  Azokban a napokban láttam olyan zsidókat is, akik asdódi+, ammonita és moábita+ nőket vettek feleségül*+. 24  Fiaik fele asdódi nyelven, a másik fele pedig más népek nyelvén beszélt, de a zsidók nyelvét egyikük sem beszélte. 25  Én ezért leszidtam és átkoztam őket, megvertem+ néhány férfit közülük, megtéptem a hajukat, és megeskettem őket Istenre: „Ne adjátok lányaitokat fiaiknak, és lányaikat se vegyétek feleségül a fiaitoknak vagy magatoknak!+ 26  Hát nem ezek miatt vétkezett Salamon, Izrael királya? Sok nemzet között sem volt olyan király, mint ő.+ Istene szerette őt,+ és királlyá tette egész Izrael felett. De még őt is bűnbe vitték a más nemzetiségű feleségek.+ 27  Hallatlan, hogy ilyen nagy gonoszságot műveltek, és hűtlenek vagytok Istenünkhöz, mert más nemzetiségű nőket vesztek feleségül!+ 28  Eliásib+ főpap fiának, Jójadának+ az egyik fia pedig a horoni Szanballat+ veje lett. Ezért elűztem őt magamtól. 29  Ne feledkezz meg arról, Istenem, hogy beszennyezték a papságot, és a papságnak+ meg a lévitáknak a szövetségét+. 30  És megtisztítottam őket minden idegen befolyástól, és feladatot adtam a papoknak meg a lévitáknak, kinek-kinek a maga szolgálata szerint+. 31  Ezenkívül megszerveztem, hogy a meghatározott időben hordják be a fát,+ és az első érett termés felől is rendelkeztem. Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg engem!+

Lábjegyzetek

Vagy: „vegyes”.
Vagy: „templomának”.
Vagy: „étkezőhelyiségeire”.
Vagy: „étkezőhelyiséget”.
Vagy: „az étkezőhelyiségből”.
Vagy: „az étkezőhelyiségeket”.
Vagy: „az írnokot”.
Vagy: „és annak őrzéséért”.
Esetleg: „figyelmeztettem őket azon a napon, hogy ne áruljanak élelmet”.
Vagy: „odaadó szereteted”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „vittek be a házaikba”.