Jelenések 12:1-17

  • Az asszony, a fiú és a sárkány (1–6.)

  • Mihály harcra kel a sárkány ellen (7–12.)

    • A sárkányt a földre vetik (9.)

    • Az Ördög tudja, hogy rövid ideje van (12.)

  • A sárkány üldözi az asszonyt (13–17.)

12  És nagy jel volt látható az égben: egy asszony+ a napba volt öltözve, a lába alatt ott volt a hold, fején pedig 12 csillagból álló korona,  és várandós volt. Miközben gyötrődött és szülési fájdalmai voltak, kiáltozott.  Egy másik jel is látható volt az égben: egy nagy, tűzszínű sárkány,+ hétfejű és tízszarvú, és a fejein hét diadém* volt,  és a farka magával vonta az ég csillagainak+ a harmadrészét, és ledobta őket a földre.+ És a sárkány ott állt a szülni készülő asszony+ előtt, hogy amikor az megszül, felfalhassa a gyermekét.  Az asszony fiút szült,+ igen, egy fiúgyermeket, aki vasvesszővel fogja terelni az összes nemzetet.+ És a gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.  Az asszony pedig a pusztába menekült, egy olyan helyre, melyet Isten készített elő neki, hogy ott táplálják 1260 napig.+  És háború tört ki az égben: Mihály*+ és az angyalai harcra keltek a sárkány ellen. A sárkány is harcra kelt az angyalaival együtt,  de nem győztek,* és többé már nem volt helyük az égben.  Ledobták hát a nagy sárkányt+, az őskígyót+, akit Ördögnek+ és Sátánnak+ neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti.+ Ledobták őt a földre,+ és az angyalait is ledobták vele együtt. 10  Hallottam, hogy egy hang ezt mondja hangosan az égben: „Isten most hozta el a megmentést,+ ereje diadalmaskodott, a királysága létrejött,+ és Krisztus hatalomra jutott, mert ledobták testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt.+ 11  És legyőzték őt+ a bárány vérének+ és az üzenetnek köszönhetően, amelyről tanúskodtak,+ és készek voltak feláldozni a lelküket*.+ 12  Ezért örülj, te ég, és ti, akik ott laktok! Jaj a földnek és a tengernek,+ mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.+ 13  Amikor a sárkány látta, hogy ledobták a földre,+ üldözőbe vette az asszonyt,+ aki a fiút szülte. 14  De két nagy sasszárnyat+ adtak az asszonynak, hogy elrepülhessen a pusztába, a helyére, ahol táplálják ideig, időkig és fél időig*,+ távol a kígyótól+. 15  A kígyó pedig folyóhoz hasonló vizet árasztott ki a szájából az asszony után, hogy belefullassza a folyóba. 16  De a föld az asszony segítségére sietett, és megnyitotta a száját, és elnyelte a folyót, melyet a sárkány árasztott ki a szájából. 17  A sárkány ekkor nagyon dühös lett az asszonyra, és elment, hogy háborút viseljen az utódai közül* megmaradtak ellen,+ akik megtartják Isten parancsait, és akiket megbíztak azzal, hogy tanúskodjanak Jézusról.+

Lábjegyzetek

Vagy: „királyi fejpánt”.
Jel.: ’Ki olyan, mint Isten?’
Esetleg: „de [a sárkányt] legyőzték”.
Vagy: „az életüket”. Lásd: Szójegyzék.
Vagyis három és fél időig.
Szó szerint: „a magvából”.