5Mózes 10:1-22

  • Újra elkészül a két kőtábla (1–11.)

  • Mit kér Jehova? (12–22.)

    • Szeressük Jehovát, és mélységesen tiszteljük őt (12.)

10  Akkor Jehova ezt mondta nekem: »Véss ki két kőtáblát, hasonlót az előzőekhez,+ és gyere fel hozzám a hegyre. Készíts egy faládát is.  Én pedig ráírom a táblákra azokat a szavakat, melyek az előző táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele a táblákat a ládába.«  Készítettem hát egy ládát akáciafából, kivéstem két kőtáblát, hasonlót az előzőekhez, és felmentem a hegyre a két táblával a kezemben.+  Azután Jehova felírta a táblákra ugyanazokat a szavakat, mint korábban,+ a tízparancsolatot*+, melyet Jehova mondott nektek a hegyen a tűzből+ aznap, amikor összegyűltetek*+. Utána odaadta nekem a táblákat.  Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről,+ a táblákat pedig beletettem a ládába, melyet készítettem, és benne is maradtak, ahogy Jehova parancsolta nekem.  Az izraeliták útnak indultak Beérót-Bene-Jaákánból Moszéra felé. Ott halt meg Áron, és ott is temették el.+ Utána a fia, Eleázár lett a pap.+  Onnan útnak indultak Gudgódába, majd Gudgódából Jotbátába+, olyan földre, ahol folyók vannak*.  Jehova abban az időben választotta ki Lévi törzsét+, hogy hordozza Jehova szövetségládáját,+ hogy Jehova előtt szolgáljon, és az ő nevében mondjon áldást.+ És ez így is van mind a mai napig.  Ezért nem kapott Lévi területet vagy örökséget, míg a testvérei igen. Jehova az ő öröksége, ahogy Jehova, a ti Istenetek mondta neki.+ 10  Én pedig ott álltam a hegyen, mint először, 40 nap és 40 éjjel,+ és Jehova akkor is meghallgatott. Jehova úgy döntött, hogy nem pusztít el titeket.+ 11  Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Menj, és indulj útnak a nép élén, hogy bemenjenek a földre, melyet esküvel az ősapáiknak ígértem, és vegyék azt birtokba.«+ 12  Most pedig, ó, Izrael, mit kér tőled Jehova, a te Istened?+ Csak azt, hogy mélységesen tiszteld* Jehovát,+ a te Istenedet, mindig az ő útján járj,+ szeresd őt, szolgáld Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel*,+ 13  és tartsd meg Jehova parancsait és rendeleteit, melyeket ma parancsolok neked, mert ezek a javadra válnak.+ 14  Jehováé, a te Istenedé az ég, még az egeknek egei* is, valamint a föld és minden, ami rajta van.+ 15  De Jehova egyedül az ősapáitokhoz közeledett, őket szerette, és minden nép közül titeket választott, az ő utódaikat.+ És ma az övéi vagytok. 16  Tisztítsátok meg a szíveteket,*+ és ne legyetek annyira makacsok*.+ 17  Mert Jehova, a ti Istenetek, isteneknek Istene+ és uraknak ura, a nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten, aki senkivel sem bánik részrehajlóan,+ és nem engedi magát megvesztegetni. 18  Igazságot szolgáltat az árváknak* és az özvegyeknek,+ és szereti a bevándorlókat,+ ad nekik ennivalót és ruhát. 19  Ti is szeressétek a bevándorlókat, mert ti is bevándorlók voltatok Egyiptom földjén.+ 20  Jehovát, a ti Isteneteket imádjátok*. Őt szolgáljátok,+ hozzá ragaszkodjatok, és az ő nevére esküdjetek. 21  Őt dicsérjétek.+ Ő a ti Istenetek, aki ezeket a nagy és félelmetes dolgokat tette veletek a szemetek láttára.+ 22  Ősapáitok 70-en* mentek le Egyiptomba,+ most pedig Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és annyian vagytok, mint csillag az égen.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „tíz szót”.
Vagy: „az összejövetel napján”.
Vagy: „ahol a völgyekben víz folyik”.
Szó szerint: „hogy féld”.
Vagy: „a legmagasabb ég”.
Szó szerint: „metéljétek körül a szívetek előbőrét”.
Szó szerint: „ne keményítsétek meg többé a nyakatokat”.
Vagy: „apátlan gyermekeknek”.
Szó szerint: „féljétek”.
Vagy: „70 lélek”.