1Tesszalonika 2:1-20

  • Pál szolgálata Tesszalonikában (1–12.)

  • A tesszalonikaiak elfogadják Isten szavát (13–16.)

  • Pál szeretné látni a tesszalonikaiakat (17–20.)

2  Kétségtelenül ti is tudjátok, testvérek, hogy a nálatok tett látogatásunk nem volt eredménytelen.+  Mert bár először szenvedtünk és arcátlan bánásmódban részesültünk Filippiben+, amiről ti is tudtok, bátorságot gyűjtöttünk Istenünk segítségével, hogy a nagy ellenségeskedés dacára* elmondjuk nektek Isten jó hírét.+  Mert amikor buzdítunk titeket, nem téves elképzelésből vagy tisztátalan indítékból tesszük, és nem is akarunk becsapni titeket,  hanem mivel Isten alkalmasnak talált minket arra, hogy ránk bízza a jó hírt, ezért úgy beszélünk, hogy nem embereknek járunk a kedvében, hanem Istennek, aki megvizsgálja a szívünket.+  Amint tudjátok, valójában sohasem hízelegtünk nektek, és sosem játszottuk meg magunkat kapzsiságból.+ Isten a tanú erre!  Arra sem vágytunk, hogy emberek dicsőítsenek minket, sem ti, sem mások, noha Krisztus apostolaiként a terhetekre lehetnénk, nagy költséget róva rátok.+  Ellenkezőleg, gyengéden bántunk veletek, mint ahogy a szoptató anya is gyengéden törődik* a gyermekeivel.  Így, mivel gyengéd érzések fűznek minket hozzátok, elhatároztuk,* hogy nemcsak elmondjuk nektek Isten jó hírét, hanem a lelkünket is kitesszük értetek,+ mert annyira megszerettünk titeket+.  Testvérek, biztos emlékeztek arra, hogy mennyit dolgoztunk és fáradoztunk. Éjjel-nappal dolgoztunk, amikor Isten jó hírét hirdettük nektek, hogy egyikőtökre se rakjunk költséges terhet.+ 10  Tanúk vagytok rá, akárcsak Isten, hogy mennyire hűségesen, igazságosan és feddhetetlenül bántunk veletek, hívőkkel. 11  Jól tudjátok, hogy mint apa+ a gyermekeit, úgy buzdítottunk és vigasztaltunk titeket és tanúskodtunk nektek újra meg újra,+ 12  hogy továbbra is Istenhez méltón éljetek,+ aki elhív benneteket a királyságába+ és a dicsőségébe+. 13  Igen, ezért adunk hálát szüntelenül Istennek,+ mert amikor Isten szaváról hallottatok tőlünk, nem emberek szavaként fogadtátok, hanem pontosan akként, ami valójában, Isten szavaként, amely hatással is van rátok, hívőkre. 14  Ti ugyanis, testvérek, Isten Júdeában lévő keresztény gyülekezeteinek a példáját követitek, mert ugyanúgy szenvedtetek a saját honfitársaitok miatt,+ mint ahogy az ottani keresztények szenvednek a zsidók miatt, 15  akik még az Úr Jézust és a prófétákat is megölték,+ minket pedig üldöztek.+ Isten sem leli bennük örömét, és senkinek sincs a javára, amit tesznek, 16  mivel próbálnak megakadályozni minket abban, hogy beszéljünk a nemzetekből valóknak, hogy azok is megmenekülhessenek.+ Emiatt egyre csak tetézik a bűneiket. De hamarosan lesújt rájuk Isten haragja.+ 17  Ám amikor egy rövid időre elszakítottak minket tőletek, testvérek (csak fizikailag voltunk tőletek távol, a szívünkben nem), nagyon vágytunk arra, hogy találkozzunk veletek,* így hát minden tőlünk telhetőt megtettünk ennek érdekében. 18  Ezért el akartunk menni hozzátok, igen, én, Pál, nemcsak egyszer, hanem kétszer is megpróbáltam, csakhogy Sátán elvágta az utunkat. 19  Mert Jézus, a mi Urunk előtt a jelenlétekor mi a reménységünk vagy örömünk, illetve az ujjongásunk koronája? Hát nem éppen ti vagytok?+ 20  Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Lábjegyzetek

Esetleg: „sok küzdelemmel”.
Vagy: „dédelgeti”.
Szó szerint: „igen kedvünkre volt”.
Szó szerint: „hogy lássuk az arcotokat”.