1Sámuel 25:1-44

  • Sámuel halála (1.)

  • Nábál elküldi Dávid embereit (2–13.)

  • Abigail bölcs tette (14–35.)

    • „Az élet tarsolya” Jehovánál (29.)

  • Jehova halállal sújtja az ostoba Nábált (36–38.)

  • Abigail Dávid felesége lesz (39–44.)

25  Idővel Sámuel+ meghalt, és egész Izrael összegyűlt, hogy megsirassa, és eltemesse őt otthonában, Rámában+. Dávid akkor elindult, és lement Párán pusztájába.  Élt pedig egy ember Máonban+, akinek Kármelben*+ volt egy gazdasága. Ez az ember igen jómódú volt: 3000 juha és 1000 kecskéje volt. Épp a juhait nyírta Kármelben.  A férfit Nábálnak+ hívták, a feleségét pedig Abigailnak+. Az asszony értelmes és gyönyörű volt, a férje ellenben durva, rossz természetű ember+; Káleb+ fiai közé tartozott.  Dávid a pusztában megtudta, hogy Nábál a juhait nyírja.  Elküldte hát hozzá tíz emberét, ezt mondva nekik: „Menjetek fel Kármelbe, és amikor megérkeztek Nábálhoz, kérdezzétek meg tőle a nevemben, hogy jól van-e.  Aztán ezt mondjátok: »Élj soká, és légy jó egészségben* te is, és egész háznéped is, és minden, ami a tiéd!  Most hallottam, hogy nyírod a juhokat. Amikor a pásztoraid velünk voltak, nem bántottuk őket,+ és nem veszett el semmijük sem azalatt, míg Kármelben voltak.  Kérdezd csak meg az embereidet, és megmondják neked. Bárcsak elnyernék az embereim a jóindulatodat, hiszen örömteli időszakban* jöttünk. Kérlek, adj tehát szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak valamit, amit nélkülözni tudsz.+«”  Így hát Dávid emberei oda is mentek, és elmondták mindezt Nábálnak Dávid nevében. Amikor befejezték, 10  Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: „Ki az a Dávid, és ki az az Isai fia? Manapság sok szolga van, aki elszökik az urától.+ 11  Talán fogjam a kenyeremet, vizemet és állataimat, amelyeket levágtam a nyíróimnak, és olyan embereknek adjam, akikről azt sem tudom, honnan valók?” 12  Dávid emberei erre visszamentek, és beszámoltak Dávidnak mindarról, amit hallottak. 13  Dávid rögtön így szólt az embereihez: „Mindenki kösse fel a kardját!”+ Erre felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és mintegy 400 ember fölment Dávid után, 200-an meg ott maradtak a holminál. 14  Közben az egyik szolga elmondta mindezt Nábál feleségének, Abigailnak: „Dávid követeket küldött a pusztából, hogy jót kívánjanak urunknak, de ő rájuk förmedt.+ 15  Azok az emberek nagyon jók voltak hozzánk. Sohasem bántottak minket, és semmink sem tűnt el azalatt, míg együtt voltunk velük a mezőn.+ 16  Éjjel-nappal, egész idő alatt, míg velük voltunk, és terelgettük a nyájat, úgy vettek körül minket, mint egy védőfal. 17  Most pedig döntsd el, hogy mit teszel, mert az biztos, hogy nagy veszély fenyegeti urunkat és mindannyiunkat,+ de ő sokkal semmirekellőbb ember+ annál, hogy beszélni lehessen vele.” 18  Abigail+ erre sietve fogott 200 kenyeret, két nagy korsó bort, öt elkészített juhot, öt szea* pörkölt gabonát, 100 mazsolalepényt meg 200 aszaltfüge-lepényt, és az egészet felrakta a szamarakra.+ 19  Majd ezt mondta a szolgáinak: „Menjetek előttem. Én követlek titeket.” Férjének, Nábálnak azonban semmit sem szólt. 20  És miközben ő a hegy takarásában szamárháton lefelé tartott, Dávid és az emberei is éppen lefelé jöttek vele szemben, így összetalálkozott velük. 21  Dávid így szólt: „Hiába vigyáztam ennek mindenére a pusztában. Semmi sem hiányzott abból, ami az övé,+ mégis gonosszal fizet nekem a jóért+. 22  Mérjen Isten súlyos büntetést Dávid ellenségeire*,* ha akár csak egyetlen férfit* is életben hagyok reggelre az övéi közül!” 23  Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra borult előtte, és a földig meghajolt. 24  Aztán leborult a lábához, és így szólt: „Uram, rajtam legyen a vétek! Kérlek, hadd beszéljen hozzád szolgálólányod, és hallgasd meg szolgálólányod szavait! 25  Kérlek, uram, ne törődj ezzel a semmirekellő Nábállal+, mert olyan ő, amilyen a neve. Nábálnak* hívják, és ostoba is. De ami engem illet, szolgálólányod nem látta uram embereit, akiket elküldtél. 26  Most pedig, uram, Jehova visszatartott+ téged attól, hogy vért onts,+ és hogy a saját kezeddel bosszút állj*. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te* élsz! Legyenek hát Nábálhoz hasonlók az ellenségeid, és azok, akik ártani kívánnak uramnak! 27  Ez az ajándék*+ pedig, amelyet szolgálólányod hozott uramnak, legyen az embereké, akik követik az én uramat+. 28  Kérlek, bocsásd meg szolgálólányod vétkét, hiszen Jehova biztosan gondoskodni fog arról, hogy a leszármazottaid hosszú időn át királyokként uralkodjanak,+ mert Jehova harcait harcolja az én uram,+ és semmilyen gonoszságot sem találtak benned életed napjain+. 29  Ha valaki üldözőbe vesz, és életedre* tör, uramnak élete* Istenednél, Jehovánál lesz, biztonságban begöngyölve az élet tarsolyába. Ellenségeid életét* azonban elhajítja, mint köveket a parittyából*. 30  És amikor Jehova megtette mindazt a jót, amit uramnak ígért, és kijelöl Izrael vezetőjének,+ 31  akkor nem kell majd sem bűntudatot, sem megbánást érezned a szívedben amiatt,* hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy a saját kezével állt bosszút* az én uram+. Amikor Jehova jót tesz urammal, ne feledkezz meg szolgálólányodról.” 32  Dávid erre így szólt Abigailhoz: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki elém küldött a mai napon! 33  Áldott legyen értelmességed! Áldott legyél, amiért visszatartottál a mai napon attól, hogy vért ontsak,+ és hogy bosszút álljak* a saját kezemmel! 34  Ha nem siettél volna elém,+ reggelre egyetlen embere* sem maradt volna Nábálnak.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, Izrael Istene él! Ő az, aki visszatartott attól, hogy ártsak neked+!” 35  Dávid ezután elfogadta, amit Abigail hozott neki, és így szólt hozzá: „Menj fel házadba békével. Lásd, hallgattam rád, és teljesítem kérésedet.” 36  Később Abigail visszament Nábálhoz, akinek a házában olyan lakoma volt, akár a királyé. Nábál* jókedvű volt, és teljesen le volt részegedve. Abigail semmit sem mondott el neki, egészen a reggel felvirradtáig. 37  Reggel aztán, mikorra Nábál kijózanodott, a felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Nábál szíve olyan lett, mint egy halott szíve, ő maga pedig kővé dermedt. 38  Mintegy tíz nap múlva Jehova halállal sújtotta Nábált. 39  Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, ezt mondta: „Dicsőség Jehovának, mert képviselte ügyemet+ Nábállal szemben, aki gyalázott engem,+ és mert visszatartotta szolgáját attól, hogy valamilyen gonoszságot kövessen el+. Nábálnak pedig megfizetett Jehova a gonoszságáért.*” Dávid ezután üzent Abigailnak, és feleségül kérte őt. 40  El is mentek Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és így szóltak hozzá: „Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen.” 41  Ő nyomban felkelt, meghajolt arccal a föld felé, és ezt mondta: „Itt a te rabszolgád szolgálólányul, hogy uram szolgáinak lábát mossa+.” 42  Abigail+ akkor sietve felkelt, majd a szamarára ült, öt szolgálólánya pedig ott ment mögötte. Elkísérte Dávid követeit, és Dávid felesége lett. 43  Dávid a jezréeli+ Ahinoámot+ is elvette már; mindkét asszony a felesége lett.+ 44  Saul pedig a Gallimból való Paltihoz+, Lais fiához adta lányát, Mikált,+ Dávid feleségét.

Lábjegyzetek

Egy város Júdában. Nem ugyanaz, mint a Kármel-hegység.
Vagy: „béke legyen veled”.
Szó szerint: „jó napon”.
Egy szea 7,33 l. Lásd: B14-es függ.
Esetleg: „Dávidra”.
Vagy: „úgy bánjon Isten Dávid ellenségeivel, sőt még rosszabbul”.
Szó szerint: „falra vizelőt”. Ez egy megvető héber kifejezés, mely férfiakra utal.
Jel.: ’esztelen’; ’ostoba’.
Vagy: „megmentést szerezz”.
Vagy: „a te lelked”.
Szó szerint: „áldás”.
Vagy: „lelkedre”.
Vagy: „lelke”.
Vagy: „lelkét”.
Vagy: „mintha a parittya közepéből hajítaná el”.
Szó szerint: „nem kell hogy megingasson, vagy botláskővé legyen uram szívének”.
Vagy: „szerzett megmentést”.
Vagy: „megmentést szerezzek”.
Szó szerint: „falra vizelője”. Ez egy megvető héber kifejezés, mely férfiakra utal.
Szó szerint: „Nábál szíve”.
Szó szerint: „Nábál gonoszságát pedig Jehova visszafordította az ő fejére.”