1Sámuel 19:1-24

  • Saul továbbra is gyűlöli Dávidot (1–13.)

  • Dávid menekül Saul elől (14–24.)

19  Később Saul arról beszélt fiának, Jonatánnak, és minden szolgájának, hogy meg kell ölni Dávidot.+  Mivel Saul fia, Jonatán nagyon kedvelte Dávidot,+ megmondta Dávidnak: „Az apám, Saul meg akar ölni téged. Kérlek, vigyázz magadra reggel! Keress magadnak egy rejtekhelyet, és maradj ott!  Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel. Beszélni fogok rólad apámmal, és ha megtudok valamit, mindenképpen tudatom veled.+  Jonatán tehát jót mondott Dávidról+ az apjának, Saulnak. Így szólt hozzá: „Ne vétkezzen a király a szolgája, Dávid ellen. Nem vétkezett ő ellened, és amit érted tett, az a javadra volt.  Az életét kockáztatta,* amikor megölte a filiszteust,+ úgyhogy Jehova nagy győzelmet* szerzett egész Izraelnek. Láttad ezt, és nagyon örültél. Miért öletnéd meg Dávidot ok nélkül? Miért vétkeznél ez ellen az ártatlan ember ellen?+  Saul hallgatott Jonatánra, és megesküdött: „Nem kell meghalnia. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”  Jonatán ezután hívatta Dávidot, és tudtára adta mindezeket. Akkor Jonatán elvitte Dávidot Saulhoz, és ő tovább szolgálta Sault, ugyanúgy, mint azelőtt+.  Idővel megint háború tört ki. Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen. Nagy öldöklést vitt véghez, és megfutamodtak előle.  Sault pedig rossz szellem* szállta meg Jehovától,+ amikor a házában ült lándzsával a kezében, miközben Dávid hárfázott.+ 10  Saul megpróbálta a falhoz szegezni Dávidot a lándzsájával, de ő kitért Saul elől, úgyhogy az a falba vágta a lándzsát. Dávid elfutott, és elmenekült még azon az éjjelen. 11  Saul később követeket küldött Dávid házához, hogy figyeljék azt, és reggel megöljék őt.+ Dávid felesége, Mikál azonban ezt mondta neki: „Ha nem menekülsz el* még ma éjjel, holnapra halott leszel.” 12  Mikál azon nyomban leengedte Dávidot az ablakon át, hogy el tudjon futni, és megmeneküljön. 13  Majd fogta a teráfszobrot*, és rátette az ágyra. Kecskeszőrből készült hálót tett Dávid fejének a helyére, és betakarta egy ruhával. 14  Saul ekkor követeket küldött Dávidért, de Mikál ezt mondta: „Beteg.” 15  Saul ezért elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és ezt mondta nekik: „Hozzátok ide nekem ágyastól, hogy megölessem!”+ 16  Amikor aztán a követek bementek, a teráfszobor* volt az ágyon, és egy kecskeszőrből készült háló a feje helyén. 17  Saul ezt kérdezte Mikáltól: „Miért játszottál ki így, és miért engedted, hogy az ellenségem+ elmenekülhessen?” Mikál ezt válaszolta Saulnak: „Ezt mondta nekem: »Engedj el, különben megöllek!«” 18  Dávid pedig elfutott, elmenekült, és Sámuelhez ment Rámába+. Mindent elmondott neki, amit Saul tett vele. Akkor ő és Sámuel elmentek, és Nájótban+ maradtak. 19  Idővel jelentették Saulnak: „Dávid Nájótban van, Rámában.” 20  Saul nyomban követeket küldött, hogy elfogják Dávidot. Amikor látták, hogy az idősebb próféták prófétálnak, Sámuel pedig ott áll, és felügyel rájuk, akkor Isten szelleme Saul követeire is rászállt, és ők is próféta módjára kezdtek viselkedni. 21  Amikor elmondták ezt Saulnak, nyomban más követeket küldött, de ők is próféta módjára kezdtek viselkedni. Saul ezért ismét követeket küldött, már a harmadik csoportot, de azok is próféta módjára kezdtek viselkedni. 22  Végül aztán Saul is elment Rámába. Amikor eljutott a Székuban levő nagy víztárolóhoz, ezt kérdezte: „Hol van Sámuel és Dávid?” Így válaszoltak: „Ott vannak Nájótban+, Rámában.” 23  Miközben a Rámában levő Nájótba tartott, Isten szelleme őrá is rászállt. Továbbhaladt, és eközben próféta módjára viselkedett, mígnem megérkezett Nájótba, Rámába. 24  Ő is levette ruháját, és ő is próféta módjára viselkedett Sámuel előtt. Ott feküdt meztelenül* egész nap és egész éjjel. Ezért szokták mondani: „Saul is a próféták közé tartozik?”+

Lábjegyzetek

Vagy: „a kezébe tette a lelkét”.
Vagy: „szabadítást”.
Lásd az 1Sá 16:14-hez tartozó lábjegyzetet.
Vagy: „ha nem mented lelkedet”.
Vagy: „családi istent”; „bálványt”.
Vagy: „családi isten”; „bálvány”.
Vagy: „lengén öltözve”.