1Sámuel 17:1-58

  • Dávid legyőzi Góliátot (1–58.)

    • Góliát gúnyolja Izraelt (8–10.)

    • Dávid elfogadja a kihívást (32–37.)

    • Dávid Jehova nevében harcol (45–47.)

17  A filiszteusok+ pedig összegyűjtötték seregeiket* a harcra. Összegyűltek a Júdához tartozó Szokónál+, és letáboroztak Szokó és Azeka+ között, Efes-Dammimnál+.  Saul és Izrael férfiai is összegyűltek, és az Elah völgyében+ táboroztak le. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal.  A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, és a völgy közöttük volt.  A filiszteusok táboraiból kijött egy Góliát+ nevű harcos, aki Gátból+ származott. Hat könyök és egy arasz magas volt.*  Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A réz páncéling+ súlya 5000 sekel* volt.  Réz lábszárvédője volt, és a hátán egy rézdárdát+ viselt.  A lándzsájának fanyele akkora volt, mint amekkora az a farúd, melyet a szövők használnak.+ A lándzsájának vaspengéje pedig 600 sekel* súlyú volt. Előtte lépdelt az, aki a pajzsát hordozta.  Majd Góliát megállt, és így kiáltott az Izrael csatasorában állókhoz+: „Miért vonultatok ki és sorakoztatok fel a harcra? Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám!  Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor a szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk.” 10  Aztán így folytatta a filiszteus: „Én ma gúnyt űzök* Izrael csatasorából.+ Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!” 11  Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon féltek. 12  Dávid pedig Isainak+, annak az efratai+ embernek volt a fia, aki a Júda területén fekvő Betlehemből+ származott, és akinek nyolc fia+ volt. Saul napjaiban Isai már idős volt. 13  Isai három legidősebb fia hadba vonult Saullal.+ Így hívták ezt a három fiát: Eliáb,+ az elsőszülött; Abinádáb,+ a második fia; és Sammah+, a harmadik. 14  Dávid volt a legfiatalabb.+ A három legidősebb Saullal tartott. 15  Dávid, miközben Sault szolgálta, rendszeresen hazatért, hogy őrizze az apja juhait+ Betlehemben. 16  Mindeközben a filiszteus 40 napon át minden reggel és minden este eljött, és megállt az izraeliták előtt. 17  És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Kérlek, fogd ezt az éfa* pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek. 18  Ezt a tíz adag sajtot* pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézd meg azt is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz valami erre utaló jelet.” 19  Ők Saullal meg az összes többi izraelitával ekkor az Elah völgyében+ voltak, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen+. 20  Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta valakire a juhokat, majd összepakolt, és elment, ahogy Isai meghagyta neki. Amikor eljutott a táborba, a sereg épp a harctérre vonult, és csatakiáltást hallatott. 21  Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, egyik csatasor a másikkal szemben. 22  Dávid nyomban rábízta a holmiját arra, aki a csomagokat őrizte, és a harctérre szaladt. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.+ 23  Még beszélgetett, amikor megjelent a Góliát+ nevű harcos, a Gátból való filiszteus. Előjött a filiszteusok csatasorából, és ugyanazt mondta, mint korábban+. Dávid pedig meghallotta ezt. 24  Amikor Izrael férfiai meglátták ezt az embert, félelmükben+ elfutottak előle. 25  Ezt mondogatták: „Látjátok ezt az embert, aki felénk tart? Azért jön, hogy gúnyt űzzön* Izraelből.+ A király nagy gazdagsággal halmozza el azt a férfit, aki megöli őt. Neki adja a lányát,+ és felmenti az apja házát az Izraelben érvényes kötelezettségek alól.” 26  Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak: „Mi lesz azzal az emberrel, aki megöli ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön* az élő Isten csatasorából?+ 27  A nép akkor elmondta neki azt, amit már korábban is mondtak: „Ez vár arra az emberre, aki megöli őt.” 28  Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb+ meghallotta, hogy Dávid a férfiakkal beszél, megharagudott rá, és ezt mondta neki: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában?+ Ismerlek már, hogy milyen elbizakodott vagy, és hogy szíved mélyén rosszat akarsz. Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.” 29  Dávid erre így szólt: „Most mit követtem el? Csak kérdeztem valamit.” 30  Azzal odafordult valaki máshoz, és ugyanazt kérdezte, mint korábban+. A nép pedig ugyanúgy felelt neki, mint előtte.+ 31  Egyesek meghallották, amit Dávid korábban mondott, és beszámoltak róla Saulnak. Ezért Saul magához hívatta őt. 32  Dávid akkor ezt mondta Saulnak: „Senki se veszítse el miatta a bátorságát.* Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.+ 33  Saul azonban így szólt Dávidhoz: „Te nem tudsz megküzdeni ezzel a filiszteussal, hiszen gyermek vagy még,+ ő pedig már fiatalkorától fogva katona*.” 34  Dávid erre ezt mondta Saulnak: „Szolgád az apja nyája mellett pásztor lett, és volt, hogy egy oroszlán+, volt, hogy egy medve elvitt egy-egy juhot a nyájból. 35  Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadt, megragadtam a bundáját*, leterítettem és megöltem. 36  Szolgád a medvét is, és az oroszlánt is leterítette. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mert gúnyolta* az élő Isten csatasorait+.” 37  Dávid még hozzátette: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmai közül, ő fog megszabadítani engem ennek a filiszteusnak a kezéből.”+ Saul erre így szólt Dávidhoz: „Menj hát, és Jehova legyen veled!” 38  Saul ekkor ráadta Dávidra a saját harci öltözetét. Rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá. 39  Dávid ezután felkötötte a kardját a harci öltözetére, és megpróbált menni, de nem tudott, mert még nem volt ehhez hozzászokva. Dávid így szólt Saulhoz: „Nem tudok ezekben járni, mert még nem vagyok hozzászokva.” Ezért Dávid levette azokat. 40  Aztán kezébe vette a botját. Kiválasztott öt sima követ a folyómederből, és beletette őket a tarisznyája zsebébe. Parittyáját+ a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé. 41  A filiszteus is egyre csak közeledett Dávidhoz, és a pajzsát hordozó férfi előtte ment. 42  Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette, mert pirospozsgás fiú volt még, és jó megjelenésű+. 43  Így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Hát kutya+ vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Majd a filiszteus az isteneit emlegetve átkozni kezdte Dávidot. 44  Ezt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide! Majd odaadom a húsodat az ég madarainak és a mező állatainak.” 45  Dávid erre így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával+ jössz ellenem, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek ellened,+ akit te gúnyoltál*+. 46  A mai napon Jehova segít legyőznöm téged.+ Megöllek, és levágom a fejedet. A mai napon a filiszteusok táborából mindenkinek a holttestét odaadom az ég madarainak meg a föld vadállatainak. És az egész földön mindenki megtudja, hogy van Isten Izraelben.+ 47  Meg fogja tudni mindenki, aki itt összegyűlt,* hogy nem kard vagy lándzsa által ment meg Jehova,+ mert Jehováé a csata,+ és ő segít legyőznünk mindegyikőtöket.+ 48  A filiszteus ezután egyre közelebb ment Dávidhoz. Dávid pedig gyorsan a harctérre szaladt a filiszteus felé. 49  Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, és elhajította. Homlokon találta a filiszteust, és a kő belefúródott annak homlokába. A filiszteus pedig arccal a földre bukott.+ 50  Dávid tehát egy parittyával és egy kővel győzte le a filiszteust. Megsebesítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard a kezében+. 51  Dávid továbbszaladt, és megállt a filiszteus fölött. Fogta annak kardját+, kihúzta a hüvelyéből, és hogy biztosan meghaljon, levágta a fejét a karddal. Amikor a filiszteusok látták, hogy a hősük meghalt, megfutamodtak+. 52  Erre Izrael és Júda férfiai kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgytől+ egészen Ekron+ kapuiig. A filiszteusok holttestei pedig ott hevertek az úton, Saáraimtól+ egészen Gátig, illetve Ekronig. 53  Miután az izraeliták visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, kifosztották a táboraikat. 54  Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, de a filiszteus fegyvereit a saját sátrába helyezte.+ 55  Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek+: „Kinek a fia ez a fiú+, Ábner?” Ábner erre így szólt: „Olyan biztos, mint ahogy élsz,* ó, király, hogy nem tudom!” 56  A király ezt mondta: „Tudd meg, kinek a fia ez az ifjú.” 57  Így aztán, amikor Dávid visszatért a filiszteus megölése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje+ még Dávid kezében volt. 58  Saul ekkor így szólt hozzá: „Kinek a gyermeke vagy, te fiú?” Dávid erre ezt mondta: „Szolgádnak, a betlehemi+ Isainak+ a fia.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „táboraikat”.
Kb. 2,9 m magas volt. Lásd: B14-es függ.
Kb. 57 kg. Lásd: B14-es függ.
Kb. 6,8 kg. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „kihívom”.
Kb. 22 l. Lásd: B14-es függ.
Szó szerint: „tejet”, ami valószínűleg tejtermékre utal.
Vagy: „kihívja”.
Vagy: „kihívja”.
Vagy: „Senkinek se csüggedjen el a szíve miatta.”
Vagy: „harcedzett ember”.
Vagy: „állkapcsát”. Szó szerint: „szakállánál fogva”.
Vagy: „kihívta”.
Vagy: „kihívtál”.
Szó szerint: „az egész gyülekezet”.
Vagy: „lelked életére mondom”.