Parmeswar mánge hai ki áp okar dost baniye. Ká áp kabhi socale hai ki áp sansár ke sab se baṟká Parmeswar ke dost ban sake hai? Abraham, jaun ḏheṟ din pahile jiyat rahá, Parmeswar ke dost boláwal ját rahá (Jaakobas 2:23). Dusar logan jaun ke báre meñ Bybel bát kare hai, Parmeswar ke dosti meñ bhi mauj karat rahá aur uloganke bhi ḏheṟ ásirbád milal rahá. Aj-kál dharti ke sab koná meñ se manai logan Parmeswar ke dost bane hai. Ap bhi Parmeswar ke dost ban sake hai.

Parmeswar ke dost rahe ke aur acchá hai ek insán ke dost rahe se. Parmeswar kabhi ná apan wafádár dosto ká nirás kare hai (Bhajan 18:25). Parmeswar ke dost bane ke aur acchá hai dhan-daulat rakkhe se. Jab ek dhani manai mare hai, tab okar sab paisá dusar loganke lage já hai. Magar ulogan jaun Parmeswar ke sáth dosti meñ mauj kare hai, uloganke ek khajáná hai jaun koi ná lei sake hai.​—Mateas 6:19.

Ekádgo manai logan sáit kausis karigá ápke roke ke Parmeswar ke báre meñ sikhe ke. Sáit ápke ekádgo dosto aur bhi ápke palwár aise kar sake hai (Mateas 10:36, 37). Jab dusar logan ápke uppar hañsi uṟáwe hai kito dhamki dewe hai, tab apne ápke puch, ’Kaun ke ham parsand mángilá kare​—insán loganke kito Parmeswar ke’? Ekar báre meñ soc: Jab koi ápke bolat ná khái ke, tab áp okar bát sunte? Bilkul nahi! Apke kháik jarurat hai jiye khátin. Magar Parmeswar ápke sadá khátin jiwan dei sake hai! Ohi se kabhi ná koi ke ápke rokan diye sikhe ke kaise áp Parmeswar ke ek dost ban sake hai.​—Johaanas 17:3.